Arcom jobb oldalába beköltözött a fájdalom. Nem tudom, mi gyulladt be először, a fogam, az ínyem vagy a fülem, mert mielőtt beazonosíthattam volna, hogy pontosan hol és mi fáj, már mindhárom egyenlő intenzitással lüktetett. Két hete úgy töltöm a napjaimat, mintha a vadrózsa legtüskésebb ágai rőzsévé kötve bebújtak volna valahová a jobb fülem alá és onnan elérik és szúrják-nyomják-bökdösik a fülemet, a fogamat és az ínyemet is, de hogy még biztosabban fájjon minden, időnként az egész rőzse fordul egyet, áthelyezi magát egy másik pozícióba, hogy a tüskék a lehető legnagyobb felületet el tudják érni.
Mielőtt orvosért kiáltanál, már voltam, kettőnél is. Az egyik fogorvos gyökérkezelésbe kezdett, ezzel elvileg a fogamra kellett volna lokalizálódni a fájdalomnak, illetve, ad abszurdum, akár el is múlhatott volna, de két kezelés után a helyzet fokozódni látszik. A másik fogorvos türelemre intett, azt mondta, hogy eltarthat még a fájdalom egy ideig, a fülem mellett a torkom is fájhat, de az ínyem ecsetelésével legalább a kezelt terület már nem fog fájni. Ez sem így lett, az ínyem is kiterjedten fáj tovább.
Fülészeten még nem voltam, gyanítom, hogy felszúrnák. Ilyen műveletben volt már részem kétszer is, olyan érzés, mintha egy nagy csipkebokor összes tövise egyszerre rohamozná a dobhártyát. Az egész procedúrát plasztikusan a "majdnem kibírhatatlan" jelzővel tudnám illetni.
Gondolom, így már el tudod képzelni.
A fülészeten minden orvosi eszköz hegyes és szúr, igaz, a fogászaton is, de ott legalább kapok egy injekciót és ha jól szúrták be, akkor jöhet utána akár a féltégla is.
Nade, nade. Ha jól szúrják.
Mert vagy jól szúrják, vagy nem. Én már az injekciótól is sírok, tényleg, valódi könnyekkel, nem csak nyafogok. Azonnal duplát kérek és még az sem garancia semmire. A fülszúrásnál nem adnak injekciót, ott az érzéstelenítős vattát a dobhártyához nyomják, ahol egyébként is százezer csipkeág tüskéje tartózkodik életvitelszerűen.
Egy hete túl vagyok az antibiotikumon a tájékoztatóban olvasható mellékhatások bő egyharmadával együtt, és felváltva használok háromféle fájdalomcsillapítót. Ott vagyok, ahol a part szakad.
Akár a fogam az oka a fél arcomra kiterjedő fájdalomnak, akár az ínyem vagy a fülem, tulajdonképpen egyre megy, mert bármelyik orvosi eszközzel is nyúlnak hozzá, mind fém, hideg és tűhegyes. Türelem, mondta a fogorvos, csak türelem, el fog múlni. Csináljam végig a gyökérkezelést, ecseteljem az ínyem és előbb-utóbb a fülem sem fog fájni.
Hát nem tudom. Két hete kínlódok és két gyanúm is van.
Egy: a jobb fülemmel van a gond.
Kettő: csipkebokor vessző.