El tudom képzelni, mit érezhetett Sisyphos, amikor rájött, hogy erőfeszítései hiábavalók. Keservesen érezhette magát.

Az én Mission Impossible - rendszerezni, felszámolni, kidobni - vállasom nem hiábavaló ugyan, mégis eléggé keservesen érzem most magam, mert egyszerűen elvesztem a (felesleges) tennivalók rengetegében. Lassan két hete már, hogy az öt könyvszekrényi könyvet ide-oda rendszerezem és pakolgatom, valahogy úgy, mint Sziszifusz. Időnként eljön egy pont, amikor azt mondom, hogy rendben van, kész van, így pont jó, aztán eltelik egy kis idő, mondjuk úgy fél óra és már újra nyomasztani kezd, hogy mégsem jó így és folytatni kell.

Nem értem magam, mert sosem voltam maximalista semmiben. Elég nagy hajlamom van a halogatásra és arra is, hogy ha végül valamit a határidő lejárta előtt két perccel valahogy megcsináltam, elégedetten rálegyintsek és azt mondjam, jól van az úgy. Pont elég jól van az úgy.

Ráadásul most én szabtam a határidőt magamnak, ráérősen, jó bőre hagyva a mozgásteremet: április 10-ig nemcsak a könyveket, hanem mindent rendbe akarok tenni. Mindent. Kint a kertben is és bent is, a legutolsó  eldugott fiók mélyén is. Április 10-ig még van idő, az még két hónap, de ha ilyen csigalassúsággal haladok, hát, nem  tudom. És a könyvek csak a jéghegy csúcsa. Azzal lehetne a legkönnyebb boldogulni. A többi rendszerezésre, szelektálásra váró holmi viszont ennél sokkal, de sokkal több és nehezebb feladat lesz. Éppen azért kezdtem a ruhákkal és a könyvekkel, mert azt hittem, azokkal könnyű lesz sikerélményt megélni és ez majd megadja a lendületet a többi holmihoz, a nehezebbekhez.

Nem értem, nem értem, nem értem, miért nem elég jó úgy, ahogy most kész van. Tíz napja vesződök a szabadidőmben a könyvekkel. Már szelektálva és nagyjából tematizálva vannak, és tényleg ennél is jobban kellene? Miért nem tudom rámondani, hogy nem kell jobban? 

Az öt könyvszekrény az pontosan 23 polc. Ez a 23 polcnyi könyv a rendszerezendő dolgoknak csak kb. fél százaléka és az idő telik.  Van olyan, hogy egy ilyen munka sose lesz kész? Igen, van. Szegény Sisyphos.

De én most azt akarom, hogy kész legyen. Szegény én.