Köd, félhomály, téli barnák és tavaszias zöldek, csend, két őzike, velem együtt három elszánt futó az erdei futópályán. Mire végzünk, a félhomályból majdnem sötétedés lett és mire hazaértem, be is sötétedett. Forró zuhany, forró tea, D vitamin, és még csak fél 5. Előttünk kb. öt teljes óra van még, míg aludni térünk és addig azt csinálunk, amit akarunk. Pihenünk, kikapcsolódunk, filmezünk, meccset nézünk, beszélgetünk, egy-két telefont megejtünk, én még tornázom is, és semmilyen munkát nem végzünk. 

Semmilyen munkát.

A karácsonyra is csak gondolatban készülünk, vagy még úgyse.

Ma arra gondoltam, hogy miért is ne lenne elég egy fenyőág jelképnek, rajta egy szál gyertyával. Felolvasunk egy  szép történetet, rendelünk valami finomságot és béke lesz, nyugalom és pihenés. 

És ünnep belül, a szívünkben. 

Elég. Nekünk elég.