Április 2-án eljött hozzánk a két nagyobb unokánk, az egyik kilenc és fél, a másik hat és fél éves. Az időnk egyharmadát itthon töltöttük az étkezőasztalnál és a picike kertben, ahol, mint kiderült, egyetlen labda is remek szórakozást tud nyújtani, főleg úgy, hogy a cicázásba nagyapa is beállt és rendkívül ügyesen és cselesen játszott.  Időnk jó háromnegyed részében az erdőben és a biciklipályán voltunk. Jártunk a lombkorona sétányon, hintáztunk és csúszdáztunk az erdei játszótéren. Igen, indokolt a többesszám, mert nagyapa és én is lecsúsztunk az óriási  csúszdáról és mindketten hintáztunk is.

Igaz, hogy csak egy napra, de sikerült visszafiatalodtunk úgy ötven évet.  Lesz ez még így máskor is az édes, drága, tündéri, okos és nagyszerű unokáink örömére és szórakoztatására.