Nagyívű terveimet folyton módosítanom kell, és sosem felfelé. Miért nem tudom reálisan meghatározni a céljaimat? Vagy ha reális a cél, mert ilyen is van, akkor miért nincs bennem elég szorgalom és kitartás a megvalósításukhoz? A céljaim eléréséhez tartós fókusz szükséges, nem egyszeri dolgok megtételéről van szó.  Az eszem meglenne hozzá. Mégis, ahelyett, hogy egy kis erőfeszítéssel végigvinnék egy tervet, inkább nem csinálok semmit. Többnyire. Belekezdek, abbahagyom, módosítok, újratervezek. 

Miért érzem szükségét az erőfeszítést igénylő tervek kitűzésének és aztán miért szabotálom el a kezdeti lelkesedésemet? 

Az ember annyit ér, amennyit a céljaiból megvalósít? Szeretnék "sokat érni", a reálisnál nagyságrendekkel többet talán? Nem tudom. Lehet. De akkor meg az a kérdés, hogy kinek akarom bizonyítani, hogy több vagyok. Csak nem másoknak? Te jó ég, hatvan évesen még mindig itt tartok? Vagy magamnak akarom? De akkor meg miért szabotálok folyton? 

Mert ha nem érem el a célomat, azzal pont a valódi énemet igazolom és azzal tulajdonképpen meg vagyok elégedve?

Azt hiszem, igen.