Mikszáth Kálmánt olvasni és a művét egy szépen kivitelezett, nagyszerű előadásban színpadon látni nagy élmény lehet bárkinek, de egy olyan Mikszáth-rajongónak, mint én vagyok, különösen finom csemege.

Az összes magyar író közül az ő regényeit és elbeszéléseit szeretem a legjobban. Volt egy nyár, amikor mindegyik itthon fellelhető regényét elolvastam, egyiket a másik után, ami nem kis teljesítmény, mert legalább tíz kötet van a polcon, de lehet, még annál is több, és nem, egyáltalán nem untam meg. Régi vágyam a Nógrád megyei Szklabonyán (Mikszáthfalva) felkeresni az emlékhelyet és Pesten a Kerepesi temetőben az író sírját. Idén nyáron nagyon boldog voltam, hogy Gömörbe is eljutottam, ott még a levegőben is a tót palócokat éreztem.

Nagy várakozással készültem a színházi előadásra. Bár a regényt többször olvastam már, előadás előtt szerettem volna  újra elolvasni, de nem maradt rá időm. Ha olyan színdarabot nézek, amelyet olyan regényből írtak színpadra, amelyet én is olvastam, mindig nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog sikerülni az olvasás közben elképzelt világot színre vinni. Ha ismeretlen a darab, akkor is kíváncsi vagyok, mert nem tudom, nem is sejtem, hogy mire számíthatok. Színházat szerető emberként tehát így-is, úgy is kíváncsi vagyok az előadásokra, de ismert művek esetében még jobban. 

 A minőségre a Déryné Program és maga a Zenthe Ferenc Színház volt a garancia, bár láttam már szuper kis előadásokat amatőr társulatoktól is, ahol a lelkesedés pótolta a színészi kvalitásokat,de augusztus 17-én a kisújszállási Vigadóban azért magas minőségre számítottam és meg is kaptam.

A történet röviden:  Amikor az elmaradott Glogovára új plébános, Bélyi uram érkezik, különös csoda történik. A viharban Szent Péter egy piros esernyőt borít Bélyi uram kishúgára, Veronkára. Ezzel megindul Glogova felvirágzása: megújul a paplak, Veronkához francia nevelőnőt szerződtetnek, özvegy Münz Jónásné személyében pedig a városkában fellendül a kereskedelem is…

Telnek-múlnak az évek, s a kis Veronka eladósorba kerül. Megismerkedik Beszterce híres ügyvédjével, Wibra Gyurival. A fiatal, feltörekvő jogász és a Szent Péter esernyőjének áldásával felnőtt papkisasszony azonnal egymásba szeret. Közéjük áll azonban Wibra Gyuri öröksége, amelyet megboldogult apja – hogy, hogy nem? – egy esernyő szárába rejtett. (Forrás: www.zentheszinhaz.hu)

Jó történeti hűséggel vitték a cselekményt és minden egyes színész kifogástalan játékot nyújtott, engem  egyszerűen lenyűgöztek. Az első sorban ültem, pontosan láttam, hogy maguk a színészek is mennyire élvezték az egészet. A díszletek is teljesen rendben voltak, az első pillanattól kezdve oda tudtam magam képzelni Glogovára.

Egy tökéletes Mikszáth-regényből sikerült egy tökéletes előadást színpadra állítani, minden pillanata mesteri volt. A darabot Susán Ferenc rendezte.