Babákkal töltött (fél)nap. Édes, mint a méz.

Előtte sütés, főzés, ebédeltetés, és amikor elmentek, takarítás. Azért csak utána, mert egy bő hete elromlott a porszívónk és a neten rendeltet éppen ma délután szállították ki. Egy hete tehát nem volt takarítva. Nulla takarítás, képzelheted.

Mire a mi szobánkat, - ahol plédet terítettünk a szőnyegre, hogy viszonylag tisztaságnak tűnjön, ami nem az, és ahol a babák játszottak -, rendbe raktuk, az új porszívóval szépen ki is takarítottam, meg persze a konyhát is káosztalanítottuk, ezek után én csak lerogytam egy székre és bár kimehettem volna a futópályára, mert ragyogóan sütött a nap, nem mentem, ugyanis már lépni alig bírtam, úgy elfáradtam. 

Barokkos szóáradat egy mondatban.

Kis pihenés után folytattam a tevékenykedést: beraktam egy mosást, kiteregettem, porszívózás nélkül rendet tettem a többi helységben, beágyaztam, elpakolásztam meg ilyesmi, aztán kitaláltuk, hogy nézzünk meg egy filmet, olyan összebújósan, ahogyan szoktunk. Egy francia vígjátékot választottam, mert vidámat akartam és a Családi vakáció - Irány Ibiza! jónak tűnt. Legalább látjuk a tengert. Adtunk neki tíz percet, aztán szinte egyszerre mondtuk, hogy elég volt, nem nézzük tovább. Nem tetszett egyikünknek sem.

De ha már tengert vágytunk látni, legyen Hazajáró sorozat két horvátországi része. Na, ezek viszont nagyon jók voltak, el is kezdtünk tervezgetni egy fiumei utazást térképpel, menetrenddel, utazási ajánlatokkal. 

Nos. terv, az van, a többit majd meglátjuk.