Kemény fagyot ígértek ma reggelre, így hát tegnap este a férjem beköltöztette a leandereket a házba. Tényleg nagyot fagyott, hideg téli reggelre ébredtünk. 

Ma átgondoltuk a pénzügyeinket és az a helyzet, hogy megengedhetnénk magunknak egy kis téli pihenést valahol. Ezen egyébként már napok óta gondolkodunk, akarjuk-e egyáltalán, hová mennénk szívesen és főleg, hogyan hangolnánk össze a kettőnk merőben eltérő pihenési elképzelését. Én ugyanis az aktivitás híve vagyok, a férjem meg nagyon nem. Én mennék a hegyre, túráznék, ilyesmi, a férjem meg beülne egy termálvizes medencébe és csak enni jönne ki. 

Egy szuper ötlettel állt elő most: menjünk Egerszalókra, ahol ő fürödhet, én meg kirándulhatnék. Elsőre tetszett ez nekem is, de aztán mégsem, mert fáznék és félnék egyedül kirándulni is. Kompromisszum nincs, én nem fürdök, ő nem kirándul. 

A horvát tengerpart is napok óta beszédtéma nálunk, Fiumére gondoltunk, de ... mégsem, az sem jó. Messze van, nem akarunk egy napot autózni oda, egy napot meg vissza.

Az van, hogy szeretjük az otthonunkat és szeretünk itthon lenni. Nyáron más, akkor jövünk-megyünk, de ilyenkor nehezebben mozdulunk. Kényelmesek vagyunk. Nagyon.

Maradunk tehát itthon.