Tegnap és ma is végre kijutottam az erdei futópályára és nagyon szépet láttam: a verőfényes napsütésben egy helyen, ahol a legjobban érte  talajt a napfény, a nedves, barna avar ragyogó narancssárgára színben ragyogott. Legalább háromszor vagy talán négyszer is szándékosan arra mentem, hogy lássam. Mindig megálltam ott egy kicsit és magam is ragyogtam, amikor ránéztem.

Tegnap 3,5 km, ma pedig 4 km jó tempójú  mozgás lett az enyém.

Reményik Sándor: Versenyen kívül

Én nem futok.
Nincs miért.
Nem kápráztat a pálma-ág.
Útszélen, árokparton,
A versenyen kívül
Szedem a novemberi ibolyát.
Én nem futok,
Távol a sértő zajtól, bántó fénytől
A Janus-arcú dicsőségtől,
Rendezgetem csokorba ibolyámat,
Ha valakit tarlómra fúj a szél,
A vágy, a nyugtalanság vagy a bánat:
Más virág híján, mutatom neki
Novemberben kinyílott ibolyámat.
Ha kell: jó, ha nem: békesség neki.
Én nem futok.
Én nem akarok senkit utolérni.
Nem hatalomért,
csak egy morzsa szívért
Vágyom a virágomat kicserélni.