Tegnap esett a hó, de mára elolvadt. Milyen jó lenne, ha fehér karácsonyunk lenne!

Úgy vártam a havat, mintha ezen múlna. Nem ezen múlik.

Grincs vagyok, aki ellopja a karácsonyt? Grincs vagyok, mert Jézus születésének napját ünnepelem minden más, az eredeti szakrális tartalomra mesterségesen ráépített és gerjesztett modern tartalommal szemben? 

Szeretet, család. Ezt hallom október vége óta. Igen, természetesen szeretjük egymást mi is nagyon, de ezt egy túlragozott karácsonnyal kifejezni? Ne már.

Nálunk a lehető legegyszerűbb a karácsony, és hidd el, nem is vágyom többre. (Je suis un Grincs, mais ce n'est pas grave. J'aime beaucoup ma famille, naturellement, me je suis contante, que nous sommes seulement deux a la maison ce soir et pendant Noel. Je pense mes enfants toujours.)

Már tizenéve, hogy a gyerekek elköltöztek itthonról és családot alapítottak száz ill. kétszáz kilométerre tőlünk, ez  hozott egy természetes változást az ünnep megélésében. Az idén elment az anyukám és már semmi nem olyan, mint volt. Rengeteget sírok még mindig. Erre a karácsonyra, vagyis inkább ennek a külsőségekben való (minimális) megnyilvánulására nem találok kifejezőbb szót a Grincs-nél.

Ma egy barátom így vigasztalt: A hit igenlő válasz az isteni engedelmeskedésre.

Boldog karácsonyt a Grincseknek is!