Szabadságon vagyok, most mindketten itthon vagyunk és ez nagyon jó. Tegnap este megnéztük az Ébredések című filmet Robert de Niro-val és Robin Williams-szel a főszerepben. Nem véletlenül kapott a film négy Oscar-díjat.

Nem visszük túlzásba a tevékenykedést, főzni például egyáltalán nem kell, de tegnap és ma már kitakarítottam a házat és a teraszt is. Az epehólyagom eltávolítás óta ugyanis két hetet szigorúan semmittevéssel töltöttem és pihentem, egy kisebb takarításnak tehát már éppen ideje volt. Ma kivittünk a hulladéklerakó telepre két mázsa kimaradt, feldarabolt - tehát senki által tovább már nem használható -  szigetelőanyagot, három év után megszabadultunk egy régi wc-csészétől is és kb. három hete elvitték tőlünk a régi parabola-antennát és a régi  zuhanytálcát. Ezek eddig mind a kocsibeálló alatt hevertek, tovább csökkentve az amúgy is "éppen a kocsi befér" helyet.

Sok időt töltünk a teraszon, és mert ennyire ráérünk, nem sajnáljuk az időt a kinti étkezésekre sem, ami azért jár némi ki-bepakolással és ezt többnyire szeretjük magunknak megspórolni. Most viszont örömmel hozzuk-visszük a kis tálcánkat és kint eszünk a zöldben. 

Várjuk a szerződéskötést. Naponta átszámolom, hogy hogyan fogjuk a teljes vételárat kifizetni, mennyi hiányzik még hozzá és az honnan lesz meg, mit kell majd feltétlenül vásárolni, hogyan fogunk tudni az új  helyzettel élni, ilyesmikről gondolkodunk és beszélgetünk gyakorlatilag mindig.

És még mindig alig hiszem, hogy már csak egy karnyújtásnyira vagyunk az álmunktól.

És még mindig alig hiszem, hogy megérdemeljük, mert megdolgoztunk minden fillérért.

És még mindig alig hiszem, hogy nem kell lelkifurdalásunk legyen, mert nagyot mertünk álmodni.