A dolgos hétköznapok után hétvégén újra a Balatonon voltunk és még meg is tudtunk fürödni, nagyon szép időnk volt. Láthatóan vége a szezonnak és bár a szakemberek a meghosszabbítására tett erőfeszítésekről, projektekről, és  víziókról beszélnek, a strandbólyákat például már felszedték. Tudom, persze, a bólyák megléte vagy nem megléte pont nem befolyásolja a fürdési szokásokat, a strandolók nem szokták igazán figyelembe venni a főszezon kellős közepén sem, még a viharjelzést is alig-alig. Mégis, ha egy strandról eltűnnek a bólyák, azzal szerintem azt üzenik a vendégeknek, hogy fürdőzőket már nem nagyon várnak, hiába van harminc fokos meleg és a tó vize is nagyon kellemes még.

A tó körül tehát csend van.

Kedves kis (valóban) kézműves fagyizónk személyzete is lezárta a főszezont, szabadságra mentek. Ezen egy napig sajnálkoztam, aztán találtunk egy másikat, ami azonnal a kedvencünk lett. Ezt a fagyizót horvátok üzemeltetik: ízben, állagban, árban és mennyiségben valódi horvát fagyi van tehát Siófokon és csakúgy, mint a horvát tengerparton, itt is nagyon finom minden, szinte abbahagyhatatlan.

 A városközpont szolidan, még mindig szeretni valóan pezseg. A szombat estét ott töltöttünk, fagyiztunk, aztán leültünk egy padra a Víztorony tövében és kedvtelve nézegettük a sétáló családokat, szerelmes párokat, fiatalokat, idősebbeket, kutyasétáltatókat. Az éttermek tele voltak, sok ember jött-ment a téren, mégis az egésznek megmaradt a kisvárosi bája akkor is, ha a Balaton déli partjának fővárosáról beszélünk. A tömeg innen is eltűnt, de ez a megcsendesedés itt kifejezetten jót tett a városnak. 

Hogyan lesz a szezonhosszabbítás? A magunk részéről például sétahajózással, a boglári kilátóval, koncertekkel és hattyúetetésekkel. Ősz, lecsendesedés, parton üldögélés a simogató napsütésben.

Részünkről valahogy így.