Napok óta olvasom, hogy lassan tényleg ideér az igazi, hideg, fagyos tél és akár még hó is eshet. Egészen felvillanyoznak ezek a hírek, naponta többször is rákattintok az időjárást előrejelző oldalakra, mert egyszerűen jól esik ilyeneket olvasni. Az ilyen hírektől szívemet öröm járja át és folyton mosolygok, na. 

Minden évben úgy november közepétől elkezdődik az én időm és január végéig, február közepéig tart. A korai sötétedés, a fénytelenség és szürkeség, a fázós nyirkosság és a hideg nagyon is kedvemre való. Az első hónak úgy tudok örülni, mint a gyerekek, az első hóvirág láttán viszont nem.

Ma láttam a kertben hóvirágot, még éppen nem virágzik, de ha enyhe maradna az idő, akkor két-három nap múlva biztos kinyílna. 

Ha enyhe maradna...

De nem marad, mert jön a hideg és talán még a hó is. Ideje van a télnek, jókedvünk telének.

Jókedvem az égig ér!

A munkába gyorsan visszarázódtam, kellet is, mert nagyon sok a határidős feladat. A futópálya sáros, de élménymozgásra tökéletes. Hupikék Törpikék zenét hallgatok takarítás közben, nehéz skandináv filmet néztem tegnap, kikérdeztem magam a francia szótárfüzetemből és majdnem mindent tudtam, átismételtem 12 francia leckét és rendet tettem a konyhában.

Azt nem mondom, hogy pörgök, mert sosem szoktam, de határozottan feldob, hogy jön a hideg!