A november végétől február végéig tartó szürke, ködös és hideg idő rajongójaként az az általános öröm, ami ilyenkor  a tavaszvárókat áthatja, engem, hogy stílszerű legyek, hidegen hagy.

Mégis délben, amikor melegen süt a nap, alig várom, hogy kiülhessek a kertbe egy kicsit napozni. Mivel a kertünk icipici, fel sem kell állnom a székből, elég csak elnézni erre meg arra és már látok is szinte mindent.

Terepszemlét tartok. Rácsodálkozom, hogy egyik napról a másikra kihajtottak a jácinthagymák, a nárciszok és a  tulipánok. Megjelentek a színek és azt vettem észre, hogy szívesen elidőzik rajtuk a tekintetem.

Hát akkor, ha már vége a télnek, induljon a tavasz, legyen fény és legyenek virágok, ébredjen a világ, jöjjön a kikelet. Ez a dolgok rendje.