Vízkeresztkor megmártóznak néhányan a Tisza-tóban. Ennyi volt a hír, amitől az én fantáziám beindult és egészen odáig ragadtattam magam, hogy mi lenne, ha én is valahogy...de ne szaladjunk a dolgok elébe.

Január 8-a már nem Vízkereszt ugyan, de legalább szombat, tehát a legelszántabbakon kívül nézőkre is lehet számítani. A szervező, a Tisza-tó szerelmese és ökoharcosa, Ljasuk Dimitry tavaly tizedmagával mártózott meg a tóban, az idén viszont remélte, hogy kicsit többen lesznek és igaza lett. Szombat, mínusz két fok, némi hóesés ígérete, kell jobb?

Minusz kettő fokban gyülekeztünk hát a tiszafüredi szabadstrandnál, két-háromszázan lehettünk. Ahogy körbenéztem, nem sok emberből néztem ki a megmártózási hajlandóságot, de gondolom a többiek sem belőlem. Ahogy  toporogtam a tó partján, zavarba ejtően egy elkényelmesedett bámészkodó benyomását kelthettem (Fábry után szabadon). De én csak mosolyogtam: nézzetek csak, gondoltam, nézzetek. Igen, bundacsizma, igen, a dzsekim alól kilátszik a pléd, amivel bebugyoláltam magam, és igen, két sapka is van a fejemen, sőt, egy plédet még a hátamra is terítettem a dzsekim fölé.

A sarkvidékhez öltözve biztató mosolyt küldtem a vetkőzők felé, egyiknek-másiknak integettem is, közben hallgattam a főszervező rendkívül viccesen előadott, de nagyon is komoly intelmeit. Elmondta, hogy a víz hőmérsékletét az imént mérte meg és itt a part közelében 12,5 fokos, de kicsit beljebb megvan az 20 fokos is. Ezt rajtam kívül biztos nem hitte el senki, én viszont még lelkesen bólogattam is hozzá. Aztán persze nekem is "leesett", hogy csak viccelt, hiszen jégréteg volt a tavon, amit vasvillával törtek meg, hogy a fürdőzők bele tudjanak menni a vízbe. A szervező mutatott egy szabadtéri tűzhelyet is a parton, ahol nagy lángokkal égett a tűzifa. Egy kicsit előmelegítjük a vizet, mondta, de ezt már én sem hittem el és én is csak nevettem.  

Megérkezett Sándor atya, aki térdig beleállt a jéghideg vízbe és megáldotta a Tisza folyót és a Tisza-tavat, majd 94, azaz kilencvennégy ember állt  a rajthoz és három turnusban besétáltak a vízbe. Amikor a derekukig ért már a víz, megálltak, kiintegettek a nézőknek, mi pedig, mivel a kibicnek semmi sem drága, nem csak visszaintegettünk nekik, hanem biztattuk is őket, hogy csak rajta, még, még. A fürdőzök vezényszóra háromszor egymás után vállig belemerültek a vízbe, majd kényelmesen kisétáltak és vagy a mobilszaunában melegedtek egy kicsit, vagy rögtön átöltöztek a parton, de néhány olyat embert is láttam, akik egy törölközőt lazán a hátukra vetve a parkolóig sétáltak, mondom, sétáltak, és csak a kocsijukban öltöztek át.

Lelkesen végignéztem az első és a második turnus fürdését és tudtam, nem sok időm marad, ha a bámészkodáson kívül én is részese akarok lenni a rituális megtisztulásnak. Még útközben kitaláltam ugyanis, hogy ennek valahogy a részese akarok lenni.

Útközben a kocsiban még úgy gondoltam, besétálok térdig a vízbe. Ahogy közeledtünk, ezt arra módosítottam,  hogy csak belelépek mezítláb persze, aztán a megérkezésünk utáni egy percben ezt is rögtön kizártam. Annyira fáztam ugyanis, hogy a sportcipőmet  azonnal a bundás csizmámra kellett cserélnem, és biztos, ami biztos, előtte még egy második réteg zoknit is húztam a lábamra, amitől a csizmát alig bírtam felhúzni. Kizárt, hogy én ebből kihámozzam magam a vízparton még akkor sem, ha természetesen közönség nélkül képzeltem a magánakciómat végrehajtani.

Na de a kezem.

Azt fogom könyékig a vízbe mártani, és ehhez a művelethez sem óhajtottam közönséget magam körül. Amint megtapsoltam és megéljeneztem a bátor harmadik megmártózós csoportot, egy kicsit félrehúzódtam és nem, nem könyékig, de végül a tenyeremmel bizony én is belenyúltam a Tisza-tóba. Csak a bal tenyeremmel, mert a jobbal kapaszkodnom-támaszkodnom kellett, hiszen a több réteg ruha, a vastag dzseki és a rám tekert pléd következtében a mozgásom a Bádogemberéhez hasonlított és félő volt, hogy ha nem támaszkodom meg biztonságosan, egyszerűen fejjel belebukok a tóba. 

Csak a közelemben álló néhány ember mosolygott meg, amikor a tenyeremet beletettem a vízbe és diadalittasan körülnéztem, mert bár ugye nem akartam közönséget, de azért mégis csak érdekelt, hogy hányan látják. Kb. öten látták, de számukra biztos maradandó lesz az élmény.

Olyan fél percig "voltam" a két fokos vízben és amikor kihúztam a kezem, úgy éreztem, elzsibbadt és fagyási sérüléseim lettek, amelyek most még nem látszódnak ugyan, de majd fognak, hacsak nem melegítem fel haladéktalanul. A kesztyű erre nem elég, de mégsem rohanhattam be a szaunába minden fürdőzőt félretolva, hogy engem engedjenek előre, mert lefagy a kezem. 

A tűz! 

A nyílt tűznél fogok átmelegedni, de akárhogy furakodtam, annyian voltak, hogy nem fértem oda. Így aztán a hátamról levettem a plédet és becsavartam vele a bal kezemet, de akkor már nevettem magamon. Beültem a kocsiba és akár hiszitek, akár nem, még legalább negyed órán keresztül éreztem, hogy melyik kezemmel nyúltam bele a két fokos vízbe.

De belenyúltam!