Mint eddig minden évben, júniusra a növényeink szinte minden helyet elborítanak a kertben. Ezt csak azért tehetik meg, mert hagyjuk. Megengedjük nekik a szabadságot, hogy úgy nőhessenek, fejlődhessenek, ahogy akarnak.

Ők élnek a szabadsággal, mi pedig, mint minden évben, júniustól kiszorulunk a kertből. 

Régi kertész mondás, hogy aki a metszőollót nem használja, majd a fejszét fogja. Nem akarunk fejszét fogni, ezért most nagy elhatározást tettünk: ősszel megfogjuk a metszőollót és nem csak imitt-amott, hanem mindenhol rendet vágunk. Nem radikálisan, - mert tulajdonképpen nagyon szeretjük az icipici kertünket így, akkor is, ha inkább már dzsungel, mint kert -, hanem belátva, hogy nem mi vagyunk a növényekért, hanem ők vannak értünk, ezért egy kicsit visszaveszünk a szabadságjogokból.

Vagy mégsem.