A családban betegápolási, gondozási feladataim lettek. Az első sokkon túl vagyunk, két hétig tartott, hogy egyáltalán megértsük, hogyan kellene és hogyan tudunk alkalmazkodni a nehéz és minden szempontból megterhelő helyzethez. Kezd kialakulni egy új "normalitás", ami a megváltoztathatatlan helyzet tudomásul vételét és elfogadását jelenti. Azt, hogy ez van, és mostantól ez valameddig így is marad. Mostantól máshogy élünk. Hogy meddig, azt a Sors majd elrendezi. 

"Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert."

Wass Albertnek mélyen igaza van.

A blogot természetesen tovább írom. Az élet ugyanis megy tovább, és mi is megyünk tovább, csak máshogyan, mint eddig. Hamarosan új bejegyzéssel jelentkezem.