"Fentről ha nézed, milyen szép a föld,
Fentről ha nézed, semmi nem zavar,
Nem is érdekel."

(Bódi László)

Ha jól értem, a problémák megoldási lehetősége erősen összefügg a perspektívával. Ha nyakig érintetten benne vagyok a problémában és nem látom a megoldást, akkor lépjek feljebb vagy lépjek hátrébb, az a lényeg, hogy távolodjak el egy kicsit és onnan nézzek rá.

Tessék mondani, érintettként ezt hogyan kell? 

Ha jól értem, nem kell mindent megoldani. Van, ami megoldódik vagy elmúlik magától. Van, ami nem is érdemli meg, hogy foglalkozzunk vele.

Tessék mondani, hogyan lehet eldönteni, hogy foglalkozni kell vele vagy kivárni, míg elmúlik vagy megoldódik?  Míg az idő megoldja. Vagy amíg a probléma megoldja magát.

Hogyan lehetséges, hogy okos, tájékozott emberek ülnek egy problémán, amit meg kell oldani és már minden lehetséges oldalról megforgatták, (igen, fentről is), és mégsem találják a jó megoldást? Talán mert nincs is jó megoldás? Lehet, hogy van olyan probléma, aminek csak rossz megoldása van?

Ma az erdei futópályán kihagytam egy kört és helyette felmentem a lombkorona sétányon a magasba, a lombok fölé. A legmagasabb pontnál megálltam és lenéztem az erdőre és nemhogy a megoldást nem láttam, hanem  a fáktól az erdőt sem. 

Tessék mondani, hogyan kell belenyugodni, hogy valamit nem tudok megoldani?