Az ősz hagyományos süteménye nálam a "valamilyen szilvás".

Az alap egy nagyon egészséges linzer, amelyet őrölt zabpehelyből és kókuszzsírból készítek, és két tojással állítom össze. A reszelt alma, mint töltelék alaposan megszórva fahéjjal, adja magát ilyenkor szeptemberben,  de ami igazán megbolondítja ezt a faék egyszerűségű süteményt, az a szilva, mégpedig rengeteg szilva. Annyi, hogy teljesen be tudjam fedni a félbevágott szemekkel az almás réteget. 

Ennyi az egész. 

Betolom az előmelegített sütőbe és akkor van kész, amikor az egész házat átjárja a frissen főzött szilvalekvár illata, a sütőben ugyanis a szilva egyszerűen lekvárrá változik. Hát nem nagyszerű?

Természetesen az egész sütemény cukormentesen készül, mégis jó édes az almától és a szilvától. Tökéletes őszi nyitány egyenesen a konyhából.

"Szép a világ, ne várj csodát, ne higgy varázsban,
Hazamész majd, mit keresnél Tanganyikában.
Otthon minden szép, nincs bánat soha,
Ködbe vesző álom lesz a szilvavacsora."

Ezt egy "kicsi görögnek" énekli a Pa-dö-dö, én meg magamnak dúdolom. Nálunk itthon mostanában van bánat, nem is kevés, viszont nem álom a szilvavacsora, hanem nagyon is valóság, legalábbis nekem. Ezt a süteményt ugyanis csak én szeretem a családban, senki másnak nem kell, meg sem hajlandók kóstolni, nem hisznek a "lehet, hogy ronda, de legalább finom" invitálásnak. Inkább hisznek a szemüknek, mint nekem. Nem baj, legalább nem kell osztozkodni, elsőszülöttként az úgyis mindig nehezemre esett. 

(Mennyiségek: 250 g darált zabpehely, 50 g kókuszzsír, 2 egész tojás, 5 db kisebb alma, fahéj, kb. 60 dkg szilva, a tepsi kikenéséhez vaj. A reszelt alma alá zsemlemorzsa helyett zabpelyhet szórunk.)