A mostani színházi évadban több előadást láttunk, mint szoktunk és nem kellett értük Egerbe vagy Szolnokra utazni, csak beülni a városunk művelődési házának színháztermébe vagy éppen a szomszéd kisvároséba és már élvezhettük is a színvonalas, egyáltalán nem hakni típusú "vidékre ez is jó lesz" előadásokat. Ennek nagyon lehet örülni. A Déryné Programot nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Nyilván komoly állami támogatással tudják csak működtetni, de így legalább közel tudják vinni a színházat a nézőkhöz, el tudják vinni olyan kis településekre is, ahonnan a színházlátogatás egy egész napos program lenne. 

Persze, a "színház az egész világ" nem ezt jelenti, nekem viszont egy kicsit mégis ezt. Nekem azt jelenti, hogy érdemes figyelni a környező települések színházi kínálatait és élni a lehetőséggel. Kinyílt a világ, de nem a néző utazik, hanem a társulat. Karnyújtásnyira jön hozzánk a színvonalas kultúra, nekünk csak oda kell sétálni a színpad elé.  

Szerencsére sokan vagyunk, akik odasétálunk, a teltház mindig garantált, a jegyekről is jó előre gondoskodni kell. Apropó, jegyek! A Déryné Program előadásai 200, igen, nem elírás, kettőszáz forintért látogathatók. 

Városunkban is van egy Társulat, ők nem színészek, hanem lelkes amatőrök a szó legjobb értelmében. Ügyesek, jó a humoruk és a műsoruk több, mint szórakoztató. Kár, hogy ritkán lépnek fel, évente csak egyszer. Eddig nem láttam egyik előadásukat sem. Az egyik iskolához köthető alapítványi bálon léptek fel évek óta, én viszont nem szoktam ilyen rendezvényekre elmenni. Hallottam az előadásaikról ilyet  is, olyat is, ezért aztán most, amikor úgy gondoltam, végre megnézem őket, hogy is mondjam csak, elég alacsonyra tettem a lécet.

Ma Mátyás király udvarába vitték a közönséget, jó érzékkel egyensúlyozva a régi és a modern között az ízlés és az ízes humor keskeny mezsgyéjén. A lécet magasan megugrották, én pedig nagyszerűen szórakoztam. Szívből gratulálok a Társulat minden tagjának a mai produkcióért!

Egy színházban töltött két - három órás önfeledt kikapcsolódás mindenkinek jár és a darabok mindig adnak is valamit, amit haza lehet vinni, például gondolkodni való tanulságot, szétáradó jókedvet vagy éppen a közösségben töltött idő örömét. Mi a férjemmel egymás kezét fogjuk az előadások alatt, élvezzük, hogy együtt vagyunk, sokszor összemosolygunk, vagyis örülünk, hogy az élményt együtt éljük meg.

Éljen a színjátszás, éljen a színház!