Na jól van, elengedem magam, mondtam az utazás előtt és hát ... a horvát tengerparton sikerült, tényleg elengedtem. Ezzel együtt elengedtem minden időnyomást, kényszert, dolgok kézben tartását, események irányítását. Minden úgy lesz, ahogy lennie kell, ezt is mondtam, de persze gondosan csomagoltam, kötöttem biztosítást és átnézettük a kocsit is.
Tulajdonképpen nem is akartunk Horvátországba menni, még az is csak egy halvány gondolat volt, hogy az idén talán a tengerpartra megyünk nyaralni, esetleg Szlovéniába, de lehet, hogy Székelyföldre, vagy talán sehova, majd meglátjuk. Szállást nem foglaltunk, nem is foglalhattuk, mert teljesen bizonytalan volt, hogy mikor tudunk a munkától elszabadulni.
Aztán valamikor a tavasz közepén jött a családi ötlet, mennénk-e Horvátországba, mert a család egyik fele odakészül. Azonnal, gondolkodás nélkül igent mondtunk. Mivel a rég elköltözött egyik gyerekünk a szállást már lefoglalta maguknak, mi helyben és időben is hozzájuk alkalmazkodtunk, természetesen. Ugyanakkor leszünk ugyanazon a szigeten, de másik szálláshelyen és igény szerint találkozunk majd vagy a tengerparton, vagy vacsorázunk együtt valahol, majd meglátjuk.
Dalmáciában, Murter szigetén töltöttünk el egy hetet. Egy olyan, minden tekintetben nagyszerű és csodálatos hetet, hogy nem is nagyon találok rá szavakat. Legyen is elég annyi, hogy hazafelé, amikor átléptük a határt, sírtam. A boldogságtól, az elégedettségtől és a hálától. Aztán hazaérve itthon is sírtam, a boldogságtól, az elégedettségtől és a hálától, hogy ez a nyaralás megtörténhetett velünk.
Hamvas Béla gondolataiban minden benne van, amit a mediterrán életérzésről én is gondolok. Pont olyan, ahogyan ő leírta és mi hihetetlenül gyorsan át tudtuk venni ezt a mentalitást. Elengedtük magunkat, és ez nagyon-nagyon jól esett.
"Aki Délre jön, jól gondolja meg, tevékenységét fel kell adnia és magát el kell engednie. (...)
Éppen ezért, amikor Delet eléri, a határkő mellé ásson gödröt, tegye bele Énjét. Ha fél, hogy valaki ellopja, tegye melléje névjegyét, vagy csomagolja papírba és jelölje meg nevének kezdőbetőivel, aztán nyomtassa le kővel. Visszatértében újra vegye ki és tegye helyére. Ha a szertartást megteszi, meglátja, hogy Én nélkül is egészen jól meg lehet élni.
Az első tapasztalat, amit az ember tesz, hogy a vagyok eltűnt. Kék ég van, napfény van, meleg van, szél van, sós víz van, hajó van, zaj van. És ez a sok van úgy egyszerűsíthető, hogy istenek vannak. Az embernek semmi dolga. A legfontosabbat, azt, hogy van, az istenek elvégzik helyette. Az ember nem csinál semmit.
És mert nem csinál semmit, nem fárad el. Ezért alszik az ember délen olyan jól.
A másik tapasztalat, hogy egyszerre elkezd nem sietni. Semmi sem sürgős. Minél lassabban és minél kevesebbet. A déli ember úgy él, mintha állandóan szabadságon lenne. Az ember észreveszi, hogy az Én, aki állandóan kergette, nincs. Megnyugszik, és attól a pillanattól kezdve mindenre ráér.
A harmadik tapasztalat a legfontosabb. Nem kell gondolkoznia. Ha mindenáron akar, lehet. De nem muszáj és teljesen fölösleges. Gondolkozom, tehát vagyok? Ezt az északi ember találta ki."
(Hamvas Béla)
