(Fotó: https://zoommagazin.hu/)
A hygge egy dán kifejezés. Egy életérzést jelent, azt, hogy élvezem az életet, észreveszem és örülök a mindennapok egyszerű szépségeinek ízekben, illatokban, színekben, otthonosságban, puhaságban, vagyis egyszerű, meleg kényelemben, egyedül vagy társakkal, jól érzem magam, jól vagyok.
Valamelyik nap nálunk járt egy nagyon szeretett, fontos barátom - és a "fontos" helyett nem keresek más szót és nem is magyarázom meg, bár elismerem, furcsán hangozhat -, aki úgy barátom, hogy nem járunk össze. Egyszer már én is voltam náluk és valamikor ő is beugrott már hozzánk pár percre. Most sem maradt tovább fél óránál, vagy még addig sem.
A konyhában ültünk le, ez is a barátság és a bizalom jele. Láthatta volna ugyanis a mosatlan edényeket vagy az ebéd maradékait, ha lettek volna, de éppen rend volt. A konyha az a hely, ahol főzünk és eszünk, és ha nem a Lakáskultúra fotósát várjuk, akkor ezeknek a tevékenységeknek bizony nyoma van, ezért aztán nem mindenki méltó arra, hogy beengedjük a konyhánkba, ahol nemcsak az ételünkbe, hanem gyakorlatilag az életünkbe is beleláthat. Az én barátom láthatta volna a főzés közbeni vagy az "éppen most álltunk fel az ebédből" állapotokat is és akkor sem kellett volna pironkodnom vagy sürgősen tovább terelni az úgynevezett nappali szoba felé. Neki megengedném, hogy lássa a konyhát hadiállapotban és minden szégyenkezés vagy szabadkozás nélkül le is ültethettem volna az asztalhoz, ő meg minden rosszallás nélkül le is ült volna, ebben biztos vagyok.
Az ilyen barátságok nagyon igazak, nagyon kellenek és nagyon fontosak
Úgy alakult, hogy mielőtt elment, egyik-másik dologért be kellett mennünk a ház különböző helységeibe, így aztán valóban belelátott az otthonunkba, a tárgyi környezetünkbe, ha úgy tetszik az intim szféránkba, és megérintette az otthonosság hangulata. Azt mondta, hogy ez egy meleg otthon, ahol jó lenni. Nem többet, nem kevesebbet mondott, csak ennyit, ilyen egyszerűen, túlragozás nélkül, és mégis milyen sok minden van ebben a kis rövid mondatban!
Benne van például a hygge, amit én is érzek, valahányszor belépek az ajtón.
