Hazajöttünk a Balatonról, ahol kialakítottuk a második otthonunkat. Gyönyörű, ragyogó az egész és helyére került benne majdnem minden. Egy.két apróságot kell még vinnünk, de ezek már tényleg apróságok. Megfogadtuk, hogy nagyon vigyázunk a kis kincsünkre (a kisfiam így nevezte el a lakást), hogy ne lakjuk le és mindig ilyen szép maradjon.

Három hetet töltöttünk ott. Az első másfél hét a rendezkedésé volt (de persze minden nap lementünk a partra és sokat fürödtünk), a második fele már csak a pihenésről, a nyaralásról szólt és felfedeztük a város egy kisebb részét is, azt, ahol naponta jártunk-keltünk. Egy nap-egy éjszakára elmentünk a szokott helyünkre Belső-Somogyba és egy hétig velünk nyaralt a legnagyobb unokánk. A nyaralás végét az augusztus 20-i hosszú hétvégére terveztük és így részt tudtunk venni a városi rendezvények közül az esti koncerteken, sétáltunk a kikötőben és a mólón, közben élveztük a nyüzsgő forgatagot a városközpontban is.

Augusztus 21-én, szerdán jöttünk haza és amikor bezártuk a lakás ajtaját, azzal az eufórikus boldogsággal köszöntünk el a kis kincsünktől, hogy milyen jó, hogy bármikor visszajöhetünk és jövünk is újra, amint tudunk.

Hazaérkezésünk után néhány órára szükségem volt, hogy itthon újra megtaláljam a helyem, de aztán itthonra is sikerült "megérkezni". Most öt napot maradunk itthon, mindketten dolgozunk, aztán indulunk vissza egy hétre, az augusztus utolsó hetét ugyanis a Balatonnál szeretnénk tölteni. Rendszeresen, hétvégenként szeretnénk mindig menni, de hosszabb időszakokat is tervezünk ősszel is, télen is és tavasszal is. 

A Balaton gyönyörű, a kis kincsünk gyönyörű, és azt vettem észre, hogy engem a Balaton egyszerűen pihentet, ellazít és gyógyít. Ott a helyünk. Ott is.