Az erdő tele van ibolyával, így hát gondoltam egy nagyot és kb. egy heti munkával, ami napi fél órát jelent csak, felébresztettem téli álmából a pici kertünket és közben néhány fogadalmat is tettem, mint eddig mindig, minden tavasszal, de most tényleg be is fogom tartani.
Első lépésként segítséget hívtam, jött is a kertész szinte rögtön és végre nagyon alaposan meg lettek nyírva az égig érő tujáink. Megnyírva és nem megmetszve, hiszen már akkorák voltak, hogy nem volt elég a metszés, hozzájuk már fűrész és ágvágó kellett. Régi kertész mondás, hogy aki nem metsz, az hamarosan fűrészelni fog. Hát igen.
1.fogadalom: Minden ősszel metszés és nincs kifogás.
Összegereblyéztem az ősszel lehullott avart. Sáros volt, vizes is és ragadt a gereblyéhez rendesen, ősszel viszont száraz és jól gereblyézhető lett volna. Hát igen.
2.fogadalom: Minden ősszel összegyűjteni az avart.
A túlszaporodott borostyánt kitakarítottam a kertből, amennyire csak tudtam. Nyilván nem lehet teljesen, de hetente, ismétlem, hetente át fogom vizsgálni a kertet és ha felbukkan valahol, ki fogom ásni. Ez a 3. fogadalmam.
A kert most nagyon szép, tiszta lett és rendezett. Ezt az állapotot meg is kell őrízni. Nekünk sem lehetetlen a pici kertünket mindig, ismétlem, mindig rendezett és szép állapotban tartani, hiszen nem egy birtokról beszélünk, hanem egy tíz lépésszer tíz lépésnyi területről. Illetve de, birtokról beszélünk, a mi birtokunkról, amit szeretünk és ráadásul nekem még érzékem is van a kertészkedéshez.
A legnagyobb fogadalom: Szeretett pici birtokunkat megőrízzük a mostani szép, tiszta és rendezett állapotában.
Most nagyon lelkes vagyok és érzem, hogy a megőrzéshez nem kell több napi, ismétlem, napi húsz percnyi törődésnél.
Úgy legyen.
„Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.” – Márai Sándor
