Novemberben a bejegyzéseim vagy a természet késő őszi szépségeiről vagy anyukámról szóltak. Nem olvastam ugyan vissza, de szerintem így van.  Jó, hogy részt vettem a "minden napra egy blogbejegyzés" kihívásban. Hosszú idő óta végre ez egy olyan kihívás volt, amit örömmel és jól teljesítettem. Bár…

Ma gyalog jöttem haza a munkából és ezzel ugrott a futópálya lehetősége is, amire pedig nagyon vágytam már, hiszen két napja nem voltam kint az erdőben. Útban hazafelé forgalommentes kis utcákon jöttem, jó mélyeket szippantottam a tiszta levegőből és figyeltem a fákat, a lehullott faleveleket, a…

Anyukám kórházban aludta magát át a másik világba. Ezt kezdettől fogva így hittem, így mondtam, így beszéltem róla másoknak. Elaludt. Szépen elaludt, mondtam ezt úgy, hogy nem tudhattam, tényleg így volt-e, mert nem voltam ott, nem láttam. Csak mostanában lettek nagyon szomorú gondolataim a halála…

Szabadnapos voltam ma. Délelőtt elintéztem néhány fontos telefont, ebéd után és késő délután pedig gyalogoltam egy jó nagyot, két-két kilométert. Már egy ideje felfigyeltem arra, hogy megváltozott a járásom az aszfalton és nem tudom korrigálni. Kifejezetten csoszogósan lépek, csípő- és térdfájósan,…

Ma esett a hó, az első hó. Az első hó. Tavaly ősszel valaki azt mondta, hogy anyukám az első havat már nem fogja meglátni és én tudtam, hogy igaza lesz. Tényleg nem látta, mert már nem látott ki az ablakon, de elmondtuk neki, hogy leesett a hó. Nem érintette meg. Az ő élettere ekkor már harmadik…

Babákkal töltött (fél)nap. Édes, mint a méz. Előtte sütés, főzés, ebédeltetés, és amikor elmentek, takarítás. Azért csak utána, mert egy bő hete elromlott a porszívónk és a neten rendeltet éppen ma délután szállították ki. Egy hete tehát nem volt takarítva. Nulla takarítás, képzelheted. Mire a mi…

A remek napsütés ma a szokottnál korábban, már ebéd után kicsalt az erdőbe. Tegnap hallgattam egy podcast-et, amiben arra adott tippeket a készítője, Kriszti, hogy mit tegyünk, ha rosszul viseljük a novemberi, vagy általánosabban, az őszi-téli fényszegénységet. Hát én köszönöm, nagyon jól viselem,…

Bagoly mondja verébnek. Valamelyik reggel, alighogy kivitt a férjem a munkahelyemre, olyan tíz perc múlva felhívott, hogy nincs nála a lakáskulcsa, bent maradt a házban és adjam oda az enyémet, visszajön érte. Na, gondoltam magamban, hiába mondom minden reggel, hogy ellenőrízze, megvan-e a kulcsa,…

Gyönyörű avar borítja a futópályát, amelyen két és fél kilométer lett ma az enyém. Nagyon örültem ennyinek is, mert mint munkanapokon szinte mindig, most is hirtelen jött a lehetőség, hogy ki tudok menni az erdőbe és a nem várt öröm az dupla öröm.      

Ma lenne Anyukám 89 éves. A mai nap nem szól másról.