Ma szabad a napom, nem megyek dolgozni és itthon sem kell csinálnom semmit. Van ebéd, rend van, a szennyestartó is üres. Elmehettem volna a férjemmel Szolnokra, terveztem is, hogy kimegyek a Tiszaligetbe, de a beígért vihar elriasztott. Itthon maradtam.

Nézzük, mire fordítottam ezt a napot! 

- Délelőtt kétszer sétálni mentem. Először egy rövidet, aztán egy másfél kilométernyit gyalogoltam, csak itt, a környéken. Kicsit esegetett az eső és fújt a szél, de igazán enyhe idő volt és természetesen meg is bántam, hogy nem mentem el Szolnokra. 

- Most fél egy van és még mindig nagyon bánom, hogy itthon maradtam. Mondjuk úgy, hogy unatkozom, bár ha ezt más mondaná, letagadnám. Mert szégyellem.

- Kiválasztottam egy filmet, elment vele egy fél órám, mire megállapítottam, hogy egyáltalán nem érdekel és kerestem egy másikat, de az sem érdekelt. A két filmtöredékre elment összesen egy bő órám.

- Egy drága kolléganőm vett nekem egy dzsekit, mert meglátta a boltban és rám gondolt. Elhozta, én meg felpróbáltam és hát ez a dzseki fantasztikus! Pont jó, pont nekem való, pont az én kedvenc vidám szineimben  pompázik, vagyis rózsaszínben, pirosban és sárgában. Timi, áldjon meg az ég!

- Hamarabb ebédeltem, mint ahogy éhes lettem volna és többet ettem, mint kellett volna. Mondjuk úgy, hogy csak a szemem kívánta. Közben hívott a férjem, ne sajnáljam, hogy nem mentem vele, mert Szolnokon szakad az eső. Itthon is esik dél óta. Kora délután késő délutáni sötétség van, én nagyon szeretem az ilyen időszakot, de most egyszerűen nem tudok mit kezdeni az időmmel és hát tulajdonképpen magammal sem.  A francia nyelv tanulásának az ötletét gyorsan elvetettem, olvasnivalót sem kerestem, zenét sem akarok hallgatni. Unatkozom.

- Négy órakor hazajött a férjem és én úgy ebédeltem meg vele, mintha előtte nem ettem volna semmit. Még jégkrémet is ettünk, ami teljesen indokolt volt ebben az esős, szeles, sötét, vagyis nagyon is a kedvemre való novemberi időben. Utána újra elmentem sétálni egy bő fél órányit és valószínűleg azért, mert nem az üres házba értem haza, helyre is állt a világom rendje.

Még Corka cica is jobban lett. Mostanában gyengélkedik, a szokottnál is lustább és nem is néz ki jól. Náthás, csipás a szeme és tegnap nekem már úgy tűnt, mintha már csak hálni járna bele a lélek. Ma viszont adtam neki egy jó adag nyers húsmaradékot és az ő világa is helyreállni látszik.

A nap krónikáját itt le is zárom. Innentől megy minden úgy, ahogy szokott. Tornázni fogok, közben podcast-et hallgatok, a férjem tőlem egy méterre dolgozik a laptopján, csend van, béke és nyugalom.