Kilenc napot töltöttünk az őszi szünetben a Balatonnál. Kész programtervvel érkeztünk. Gyönyörű, napsütéses, meleg időnk volt, amit rendesen ki is használtunk és minden tervünket meg is sikerült valósítanunk.
Első nap elvonatoztunk Balatonfenyvesre, onnan a régi idők kisvasútjával (hatalmas élmény volt a vaskályhával fűtött faüléses vagonban ülni) utaztunk tovább "biciklizős" tempóban Csisztapuszta picike fürdőtelepére, Csisztafürdőre, ahol a férjem jót fürdőzött a forró gyógyvízben, én pedig jót napfürdőztem a medence szélén egy padon üldögélve.
Második napon fonyódi átszállással Kaposvárra vonatoztunk a szépséges belső-somogyi erdőségek és vadászmezők között. Kaposvár főtere a nem túl nagy, de nagyon szép Kossuth-tér, innen indulnak sugárszerűen a szebbnél szebb sétálóutcák. Somogy megye székhelye 2016-ban elnyerte a Legvirágosabb Magyar Város címet, 2017-ben pedig az Európai Virágos Városok versenyében a legszebb főtérnek járó különdíjat. Szinte fél Somogyot átvonatoztuk ezért a városért, ami nekem, aki évekkel ezelőtt beleszerettem a tavakkal szabdalt hatalmas erdőségekbe, külön nagy élmény volt.
Harmadik napunkon a csodaszép Keszthelyre vonatoztunk, ahol a Balaton-parti sétány, a Helikon park, a belváros és a hatalmas, meseszép kastélykert újabb kiváló alkalom volt arra, hogy lejárjuk a lábunkat. Minden szegletében gyönyörű a város, hatalmas parkokkal, meseszép partszakasszal és kiváló rálátással a Balaton egész nyugati medencéjére.
A negyedik napunkon Balatonboglár következett, a Várdomb, a Lombkorona sétány és a Gömbkilátó. A lépcsőket 120-ig számoltam, de a csodás őszi panorámáért minden lépés megérte. Ezt a kirándulást a térdeim külön megköszönték és itt már el is kellett kezdenünk takarékoskodni a lépéseinkkel.
Az ötödik napon a Siófoktól mindössze nyolc kilométerre található Siófok-Töreki Természetvédelmi Tanösvényt kerestük fel, amelyet egy hosszan elnyúló tórendszer mellett alakítottak ki. Kocsival mentünk odáig és törekedtünk arra, hogy csak keveset gyalogoljunk. Csak a természet hangjait lehetett hallani és kettőnkön kívül nem volt ott senki más. Elfáradtunk.
Ezeket a programokat mindenkinek szívből ajánlom, akinek lehetősége van ősszel elutazni a Balatonhoz. Szerintem ilyenkor még szebb is, mint nyáron.
A további napokon "csak" Siófokon sétáltunk, a városközpontban, a kikötői sétányon és az Ezüstparton. A már megszokott, ismerős helyeinken üldögéltünk, napozgattunk, fagyiztunk és néztük az égszínkék tavat, a hófehér vitorlásokat és a hófehér hattyúkat. A Balaton mellett az őszi színek, a gyönyörű, ezerszínű lombok látványában is ezerszer megfürödtünk, feltöltődtünk.
Az utolsó előtti napra újra összeszedtük az erőnket és elmentünk (vonattal) Balatonszárszóra, ahol József Attila utolsó napjainak nyomában jártunk és rájöttem, hogy milyen keveset tudok róla. Van mit feleleveníteni és pótolni. Láttuk a vasúti átjárót, ahol életét veszítette. Felkerestük elhantolásának első helyét a régi temetőben (ma már Budapesten nyugszik) és hosszasan időztünk a nagyon szépen kialakított Emlékházban, ahol néhány nagy versét is meghallgathattuk, a Balaton partján álló emlékmű billentyűin pedig versrészleteket olvashattunk. Az egész napunk József Attiláról szólt.
A kilenc nap alatt az étkezésünket ötletszerűen és a költséghatékonyság jegyében hol itt, hol ott, hol így, hol úgy oldottuk meg. Az utolsó napon végre megérkezett hozzánk a gázszerelő, aki átnézte a lakásban a kazánt és beindította a fűtést és a meleg vizet, addig esténként és reggelente eléggé meg voltam fagyva, pedig fűtés nélkül is 20 fok körül volt a hőmérséklet bent. A meleg víz is hiányzott. Nappal a Nap melegével próbáltam annyira feltöltekezni, hogy kibírjam otthon az esti fűtetlenséget, de nem sikerült. Minden este fáztam. Esténként persze tornáztam is, de fáztam és ezen Bujtor István kiváló balatoni filmjei sem segítettek, pedig állig beburkolózva-betakarózva néztük.
Amikor elment a gázszerelő, azonnal, szinte forró vízzel lezuhanyoztam és ha lehetett volna, ráültem volna a forró radiátorra. De egyáltalán nem panaszkodom, félre ne értsd, mert óriási szerencsénk volt az időjárással, hiszen végig, amíg ott voltunk, meleg idő volt kint és abban is szerencsénk volt, hogy a fűtési rendszerünk jó, szépen be lett indítva a kazánunk és azóta is szépen fűt. Igaz, már hazajöttünk, de nem vettük le nagyon a termosztátot, nehogy kihűljön a lakás. A férjem azóta már újra volt ott, a fűtést rendben találta, egy hét múlva pedig együtt fogunk menni egy teljes hétre a - reméljük - jó meleg lakásba.
Aztán mi volt még?
Amikor Siófokról hazaérkeztünk, másnap elmentünk a Bükkbe, ahol a négy unokánk közül hárommal találkozhattunk, nagyon szuper volt. Édesek, okosak, szépek. (És az őszi Bükk is gyönyörű.)
Voltam csontsűrűség mérésen. Még nem látta az orvos a leletet, jövő hétre kaptam hozzá időpontot, de ahogy utána olvasgattam az értékeknek, a a gerincemben a csontritkulás diagnózisa megáll, de szerencsére a csípőm rendben van, ott teljesen jók az eredményeim. A nagylaborom csillag nélküli, vagyis minden egyes értékem jó, aminek végtelenül örülök. A D-vitamin szintem is tökéletes. Látod, megéri egészségesen élni, mondta a testvérem, aki velem együtt örül.
November a látás hónapja és jó hipochonderhez méltóan el is mentem a szemorvoshoz, de ez most nem bizonyult hipochondriának. Panasszal mentem - látótérben úszó apró fekete foltok -, de az orvos az alapos vizsgálat után megnyugtatott, hogy ez belefér az elfogadhatóba és teendőt nem igényel. Azért vigyázzak magamra, szedjek C-vitamint (szedem) és igyak sok vizet (iszom).
A térdem miatt a futás kizárt, a gyaloglási távom is limitálódott egyelőre. Ma kint voltam az erdőben, a férjemet is kicsaltam magammal és olyan másfél kilométernyit mentünk, de megéreztem, ezért aztán az itthoni, esti gyógytornámat egy jó kis átmozgató tornával egészítem ki és újra elkezdtem a súlyzós kartornámat is. Most ennyi a mozgás, de nagyon remélem, hogy fokozatosan egyre többet bír majd a térdem. Az úszás térdkímélő mozgás lenne, de a gondolatától is fázni kezdek, a biciklizést pedig az esésveszély miatt kizárom, ugyanis háromszor estem el vele, mielőtt abbahagytam, de sose mondjam, hogy soha többé nem fogok, mert lehet, hogy egyszer majd egy biztonságos és kényelmes biciklire beruházok.
Most nem ruházunk be semmire, nem azt az időszakot éljük. Dupla rezsit fizetünk a siófoki lakás miatt, elkezdtük törleszteni a nem kevés illetéket is és egyéb fizetni valónk is van, ami szintén nem kevés. Az előttünk álló egy év komoly odafigyelést igényel pénzügyi szempontból. Most úgy tűnik, bírni fogjuk, de nem kiabálom el. Beosztunk. Eddig is ezt tettük, ezután is ezt fogjuk, de most átmenetileg még inkább.
A francia nyelv tanulásában a teljesítményem mínusz nulla, vagyis nem tanulok szinte semmit, de minden nap olvasok pár mondatot vagy hallgatok valamit, ami franciául van. Megcsináltam egy új szintmérő tesztet és most már tényleg elhiszem, hogy stabilan B1 vagyok.
A Halottak napja körüli időszakot eléggé érzékenyen viseltem, amúgy is sokat sírdogálok, ha az anyukámra gondolok, mindig. Még mindig.
Még mindig nehezek az érzések.
De hogy ne szomorúsággal fejezzem be: dolgozom. Sok a munka, sok a feladat, de ez nagyon jó, örülök neki, hiszen ebből (is) élünk. Imádom csinálni és még mindig sikeres és elismert vagyok a munkámban. Továbbra is nagyon szeretek a munkatársaim között lenni, a munkahelyem a második otthonom. Vagyis inkább a harmadik, Siófok után.
Nos, hát így vagyok most.
Ma vasárnap van. A férjemnek szerencsére nem kellett mennie dolgozni sehová, én pedig hétvégén eleve szabad vagyok. Mit tettünk hát? Tesz-vesz párost játszottunk. Ő egészen a kései ebédig a teraszon folytatta a héten elkezdett bútorfelújításokat - Siófokra fogjuk vinni a rendbe tett asztalokat és székeket - , én pedig tettem minden egyebet kint is, bent is.