A dolgos hétköznapok után hétvégén újra a Balatonon voltunk és még meg is tudtunk fürödni, nagyon szép időnk volt. Láthatóan vége a szezonnak és bár a szakemberek a meghosszabbítására tett erőfeszítésekről, projektekről, és  víziókról beszélnek, a strandbólyákat például már felszedték. Tudom, persze, a bólyák megléte vagy nem megléte pont nem befolyásolja a fürdési szokásokat, a strandolók nem szokták igazán figyelembe venni a főszezon kellős közepén sem, még a viharjelzést is alig-alig. Mégis, ha egy strandról eltűnnek a bólyák, azzal szerintem azt üzenik a vendégeknek, hogy fürdőzőket már nem nagyon várnak, hiába van harminc fokos meleg és a tó vize is nagyon kellemes még.

A tó körül tehát csend van.

Kedves kis (valóban) kézműves fagyizónk személyzete is lezárta a főszezont, szabadságra mentek. Ezen egy napig sajnálkoztam, aztán találtunk egy másikat, ami azonnal a kedvencünk lett. Ezt a fagyizót horvátok üzemeltetik: ízben, állagban, árban és mennyiségben valódi horvát fagyi van tehát Siófokon és csakúgy, mint a horvát tengerparton, itt is nagyon finom minden, szinte abbahagyhatatlan.

 A városközpont szolidan, még mindig szeretni valóan pezseg. A szombat estét ott töltöttünk, fagyiztunk, aztán leültünk egy padra a Víztorony tövében és kedvtelve nézegettük a sétáló családokat, szerelmes párokat, fiatalokat, idősebbeket, kutyasétáltatókat. Az éttermek tele voltak, sok ember jött-ment a téren, mégis az egésznek megmaradt a kisvárosi bája akkor is, ha a Balaton déli partjának fővárosáról beszélünk. A tömeg innen is eltűnt, de ez a megcsendesedés itt kifejezetten jót tett a városnak. 

Hogyan lesz a szezonhosszabbítás? A magunk részéről például sétahajózással, a boglári kilátóval, koncertekkel és hattyúetetésekkel. Ősz, lecsendesedés, parton üldögélés a simogató napsütésben.

Részünkről valahogy így. 

Ma elkezdődött a munka, nekem újra egy egész és egy fél állasban. Sok a tennivaló és folyton akad valami tervezni és gondolkodni való is, hétvégenként pedig, akármilyen az idő, irány a Balaton, így szeretnénk.

Átalakulóban van, vagy inkább már át is alakult az életünk és nagyon élvezzük. Fiatalon tart az előre gondolkodás: mit vigyünk, mikor induljunk, mit hagyunk ott, mi az, amit ott kell intéznünk vagy éppen megvennünk stb. És mit teszek én most, egyenlőre legalábbis gondolatban? Elhatározom, hogy újra lendületet veszek és  belevetem magam a francia nyelvbe.

Mikor, ha nem most, amikor éppen ezer a teendőm. Ahelyett, hogy hátradőlnék és élvezném ezt az egyszerre izgalmas és nyugalmas időszakot, újra feladatot adtam magamnak, és ha nem teljesítek jól, lehet újra elégedetlenkedni magammal. Mire jó ez? 

Újra és újra ismételgetem magamnak, hogy elég jó vagyok, de a szavak mögött nincs meggyőződés. Olyan vagyok, mint a kikötőben várakozó hajó: jólesik lehorgonyozni a biztonságos kikötőben, de az élet kihajózva vár, én pedig mozogni, cselekedni vágyom úgy, hogy közben a világ lustájának érzem és tartom magam.

https://pszichoforyou.hu/amikor-megerted-miert-nem-tudsz-valtozni-akkor-minden-megvaltozik-sajatelmeny

Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni...

(Shakespeare)

Balaton, Balaton, Balaton!

Ahhoz képest, hogy néhány hónappal ezelőttig fel sem merült, hogy esetleg itt alakítsuk ki a második otthonunkat, most mégis éppen itt, a Balatonnál teremtünk otthont magunknak. 

Fészket rakunk és az örömünk határtalan. 

(Élvezettel rakjuk a fészkünket, közben strandolunk, pihenünk, és időről időre megcsípjük magunkat: nem, nem álmodunk, ez itt az új valóságunk. Új blogbejegyzést várhatóan augusztus 21. után tudok írni.)

(

Néhány éve még volt olyan, hogy "Abádszalóki Nyár " - ez egy elég jó színvonalú rendezvénysorozat volt  koncertekkel, strandra szervezett animációkkal, sport- és főzőversenyekkel. Évről évre egész csinos programfüzeteket töltöttek meg a hívogató eseményekkel. Nem mondom, hogy engem például a koncerteken kívül bármelyik is érdekelt vagy érdekelt volna akkoriban, de a programokkal együtt járó pezsgő élet nagyon is tetszett.

Tetszett az a nyüzsgés, amit a strand beindulása után kezdtünk tapasztalni az egykori kis poros faluban, és tetszett, ahogy üzletek, éttermek, falatozók és fagyizók nyíltak faluszerte. Elkezdtek apartmanokat kialakítani és üzemeltetni, kisebb-nagyobb nyaralók épültek utca hosszan, és több apartmanház is jól tudott működni. Emlékszem, olyan sok volt a vendég, hogy mindig mindenért sorba kellett állni még úgy is, hogy volt vendéglátóhely bőven.  

Abádszalók élni kezdett. 

Akkoriban azt hittem, hogy Abádszalók lesz a Tisza-tó Siófokja.

Hát nem lett. 

Tegnap, a nyári főszezon kellős közepén elmentünk Abádszalókra strandolni. Évek óta nem oda mentünk már, ha  fürödni támadt kedvünk, de előtte évekig odajártunk. Vagyis az odajárás egy kicsit túlzás, inkább csak a  szezonban egyszer vagy kétszer megfürödtünk ott.  A Tisza-tó, mint kiemelt turisztikai régió indulása óta eltelt évek alatt a strandokat mind sorra kipróbáltuk már, ezzel együtt szép lassan az abádszalókiból kiszerettünk, a sarudiba pedig beleszerettük, de ott sem voltunk már vagy három-négy éve és messzebb is van tőlünk, mint Abádszalók.  

Szóval nem járunk strandolni Abádszalókra. Pontosabban, mint tegnap kiderült, mi sem járunk oda.

Tegnap délután hat óra előtt értünk a strandhoz és nagyon meglepődtünk, mert nem sok nyaraló(nak látszó) embert láttunk. Ha június lenne, még megérteném, hiszen a Balatonon is így van, na de a nyári főszezon kellős közepén?  A strandon kívüli "vendéglátósoron" egy, azaz egyetlen étkezőhelyet, egy gyrosost találtunk (igaz, ott készítik a legjobb gyrost az egész régióban) és mellette egy palacsintázót meg egy fagyizót. Ennyi volt.

Jó, vendég se nagyon volt. Bennünket három perc alatt kiszolgáltak és rajtunk kívül csak ketten ültek egy másik asztalnál. 

Abádszalókon tehát kevés a vendég. Voltak nyarak, amikor sokan voltak, de úgy látszik, mára elfogytak. 

Lehet gondolkodni, hogy mi ennek az oka, hol állt meg a fejlődés és vajon miért. Szerintem nem elég egy jelentős vízparti szakaszt elkeríteni, "privatizálni ", oda úszóházakat építeni és azokat méregdrágán értékesíteni. Biztos jó üzlet ez is, különben nem csinálnák, de azok az úszóházasok (jelentsen ez bárkit és bármit is) nem fognak bejárni a nyilvános strandra gyrost vagy lángost enni, legalábbis nem hiszem. Miért is mennének a nyilvánosra, amikor van nekik saját?

A nyár forró, a víz tiszta és kellemes, a vízpart jól kiépített és gondozott, csak vendég nincs elég. 

Sok vendég kellene. Persze több olyan kisebb nyugalmas strand vagy akár csendesebb vízparti, fürdésre alkalmas hely is van a tó körül, ahol pont a nyugalom a lényeg, oda nem kell sok vendég, de Abádszalók nem olyan. Itt nagy élet volt és reméljük, lesz is még.

De ehhez vendégek kellenek.

Hívni, csalogatni kell őket koncertekkel, nyáresti szabadtéri színházi előadásokkal, gasztronómiai rendezvényekkel. Töltsék meg újra a programfüzetet! Írják fel a települést újra nagybetűvel a régió térképére, hogy messziről is lássák! Hátha újra megtalálják a vendégek az elveszett abádszalóki nyarakat, a forró nyáresti fürdéseket és a koncerteket itt, a Tisza-tónál, tőlünk negyven kilométerre. És hátha mi is megtaláljuk.

Mert pár éve még megvolt. 

Szombat reggel. Nincs forróság, jót aludtunk és sokat. Gyors telefon a Bükkbe, elmenjünk? Persze, persze, menjünk nagyon várnak. Gyors vásárlás, hogy ne legyen üres a kezünk, gyors ebéd, utána fél órás szieszta, de elaludni nem tudtunk.

Akkor induljunk!

Egy fagyizás Poroszlón, mert a legjobb Tisza-tavi fagyit itt mérik. Következő megállónk már a hegyek között van, a Laskó-patak partján. Ez a patak a Bükkalján, Egerbocsnál ered és Poroszló alatt csörgedezik bele a Tisza-tóba. A két nagy unokánk az eredés környékén él, mi pedig a Tisza-tó közelében. Összeköt bennünket a véren kívül ez a víz is. 

Na meg az imádat. Kaptunk és adtunk puszikat, öleléseket, építettünk együtt apró kertet és tavat,  mikroszkópoztunk és szeretgettünk, öleltünk, simogattunk estig.

Aztán újra fagyiztunk Poroszlón és éjfél körül úgy hajtottuk nyugovóra a fejünket, hogy de szép nap volt ez a mai.

A majdnem két hetes forróság nem látszik meg különösebben az erdőn. Persze az aljnövényzet nem olyan, mint májusban, de nem is száraz annyira, mint gondoltam. Tegnap este végre nálunk is esett az eső elég rendesen és 10-15 fokkal hűvösebb lett, a szél is jólesően fújt végre és kellemesen átmozgatta a levegőt. Kint ültünk a teraszon, élveztük a tiszta levegőt elég sokáig és közben néztük a villámokat. Persze a házban megmaradt a  katlanfülledtség, de jól  áthuzatoltunk, így aztán éjjel jót aludtam és ennek ma egész nap éreztem az áldásos hatását. Végre oxigént éreztem a nem forró, hanem kellemesen meleg nyári levegőben.

Ma dolgozni is voltam, nyáron csak be-bejárogatok, és sikerült a munkámmal kitelepedni az udvarra egy öreg diófa alá, ahol jó kis hűvös szél fújt olyan 11 óráig, és mire igazán melegem lett volna, már haza is értem. Lezuhanyoztam, megebédeltem, aztán lefeküdtem a szőnyegre (így szoktam) és pihentem, sőt, aludtam is egy jót. 

Fél hét körül pedig mit találtam ki? 

Kimentem az erdőbe és két hét után végre gyalogoltam egy jó tempósat, nem mértem, csak amennyi jól esett. Milyen jól tettem! Erős szél fújt kint és legalább 4-5 fokkal hűvösebb volt, mint bent a városban. Két és fél kilométert mentem jó tempóban, az utolsó 500 méteren kocogni is tudtam. Fél óra kellemes mozgás a hűs szélben, egyszerűen fantasztikus volt!

A kánikulában is mozogtam, esténként a szokásos tornámat mindig elvégeztem, és ugye, hamarosan úszni is fogok. Na jó, inkább úszkálni. Ősztől pedig komoly gyaloglási terveim vannak a Badacsonyban és a Tihanyi-félszigeten. 

A mozgás maga az élet és én végtelenül hálás vagyok, mert mozoghatok.

https://pszichoforyou.hu/megbanas/

Ha már franciául tanulok és igyekszem, hogy amit látok-gondolok, azt franciául is mondjam magamnak, most franciául szögezek le egy axiómát: je ne regrette rien. Nem bánok semmit.

Egy van, amit igen, azt  fájóan, nagyon és örökké bánom, de arról nem írok. Arra nem is akarok gondolni, mégis,  nyilván éppen ezért, folyton odakullognak a gondolataim.

Az axiómák megdőlése mindig paradigmaváltást hoz. Nálam még mindig nem hozott, és gyanítom, hogy csak úgy, magától nem is fog, de hiszem, hogy mindennek eljön az ideje.

La plus chose difficile dans la vie est d'attandre le plus bon moment. (C'est moi, qui ce pense.)

Ezt a blogot és az előzőt is (choix.cafeblog.hu) évek óta azért írom, hogy majd a jövőben az unokáim elolvashassák és az írásaimon keresztül jobban megismerhessenek engem. Azt most is tudják, hogy bátortalan élmény - és kalandkereső vagyok.

Igen, az vagyok. Szeretném megélni a világ megismerhetőségét, látni, hallani, tapasztalni mindent, amit csak lehet, de a legfontosabb mégis a kényelmem és a biztonságom. Tehát mindig a kalandvágy és a biztonság iránti vágy harcol bennem, és általában a biztonság győz. "Mindenki maga írja a saját meséjét. A biztonságos semmi megfakítja az élet színeit, lassan elszívja a levegőt, megfojtja a kreativitást.' - ezt olvastam Várkonyi Judit írói oldalán és én is így gondolom, de nem így érzem és nem így cselekszem. De az eszemmel tudom.

Fontosnak tartom, hogy a lehetőségekkel éljek, és eljussak mindenhová, ahová csak tudok, begyűjtsek annyi élményt és kalandot, amennyit csak tudok és hogy minden érzékelési csatornán keresztül meg tudjam tapasztalni a világot magam körül, de a biztonság iránti vágyam miatt nem túl széles az a kör, ahol mozogni szeretek és merek. Nem vágyom például Amerikába, sőt, sehová, ahonnan nem lehet egy nap "járással" hazajönni. 

Most, hogy a Balaton lesz az új világunk, lassan tovább fogjuk szűkíteni a mi kis kalandkörünket, vagy akár le is zárjuk azt, illetve egyelőre biztos, hogy lezárjuk, aztán majd meglátjuk. Hálával telt szívvel és élményekkel teli lélekzsákkal gondolatban összegyűjtöttem, merre is jártunk. Az utazásinkról, élményeinkről az operatőr férjem jóvoltából a fotók mellett filmek is készültek (amelyeket saját szövegeimmel én narráltam) és a blogomban is megírtam sok mindent. 

Nos, címszavakban.

Németország: Drezda, Annaberg-Oberwiesental (1980-ban 17 éves voltam, a barátnőmmel tíz napot töltöttünk egy ismerős német családnál)

Csehszlovákia: Magas-Tátra, Tátralomnic, Lomnici-csúcs lanovkával, Tar-pataki vízesések, Dobsinai jégbarlang, Rozsnyó, Lőcse, Kassa (1981. Gimnáziumi jutalomutazás)

Ausztria: Bécs (1989. egy napos kiruccanás a rendszerváltás után "Nyugatra" a családdal)

Szlovákia: Magas-Tátra, Liptószentmiklós, túra a Kasprowy-csúcsra, Boca-völgyi gyalogtúra, Szabadság cseppkőbarlang (tíz napos kirándulás a munkahelyem csereüdülési programjában)

Németország: Ulm, rokonlátogatás, nyaralás

Szlovákia: Szlovák paradicsom, Sucha Bela szurdok, Dobsinai jégbarlang

Szlovákia: Magas-Tátra, Csorba-tó

Szlovákia: Magas-Tátra, Csorba-tó, Solisko lanovkával, Késmárk, Szepességen át a Dunajecig

Ausztria: Graz-Bécs adventi vásárok, Hollenstein an der Ybbs, Hochkar síközpont

Görögország: Sarti (hét napos nyaralás, utazás  busszal, utazási iroda szervezésében)

Görögország: Sarti, Halkidiki-félsziget, Sytia, Kalamitsi, Neos Marmaras, Vourvouru  (hét napos nyaralás saját szervezésben kocsival)

Szlovákia: Magas-Tátra, Csorba-tó, Alacsony-Tátra, Gyömbér-Chopok, sielés

Németország: Ulm

Anglia-Wales: London, Cardiff (első repülős utam, egy hetes munkahelyi tanulmámyút)

Párizs-Versailles (három napos autóbuszos út természetjáró csoporttal))

Párizs (három napos repülős út, saját szervezés)

Francia Riviéra: Nizza, Cannes, Antibes, Monaco, Monte Carlo, Saint Tropez, Grirmaud (autóbusz, utazási iroda)

Svájc: túrázás a Berni Alpokban, felvonóval Schilthorn csúcsra és a Mannlichenre, Mürren, Wengen, Zermatt, Lauterbrunnen, Zürich, Bern, Luzern, Genfi-tó, Interlaken (természetjáró csoporttal)

Prága, Brno adventkor (autóbusz, utazási iroda)

Szlovákia: Szádelői szurdok

Ausztria: Bécs-Schönbrunn

Németország: Köln

Szlovákia: Magas-Tátra, Csorba-tó-Poprádi-tó túra

Szlovákia: Magas-Tátra, Tar-pataki vízesések (természetjáró csoporttal)

Szlovénia-Olaszország tengerpart és Alpok: Koper, Portoroz, Piran, Izora, Muggia, Trieszt, Grado, Bohinj-tó, Vogel-hegy felvonóval, Skofja Loka

Horvátország: Murter, hat napos tengerparti nyaralás

Szlovákia: Magas-Tátra, Tar-pataki vízesés, Óriás-vízesés, Csorba-tó-Poprádi-tó túra

Szlovákia: Gömöri-hegység, Gombaszög

Szlovákia: Szádelői szurdok (kirándulás az Aggteleki karsztról)

És a nagy szerelem, Székelyföld. Az első utunkat a békéscsabai Százlábú Egyesület szervezte, a többit mi magunk. Mindent láttunk, amit csak meg lehetett nézni, és voltak különleges élményeink is, pl. felmentünk kisszekérrel a Hargitán egy esztenához, hazaballagó tehéncsordákat láttunk több helyen, kétszer  voltunk medvelesen, bőséges és nagyon finom tepsis krumplit ettünk Borzonton a Basa fogadóban, iszapban pancsoltunk a Sóvidéken a Sószorosban, pünkösdi zarándoklaton vettünk részt Csíksomlyóban, legutóbb pedig Torockón töltöttünk eseménydús, fantasztikus napokat. Hányszor is jártunk Erdélyben, Székelyföldön? Megpróbálom - nem pontos sorrendben - összeszámolni, és egy-két emlékeztető szót hozzáírni, de nem ez a fontos.  

1. Székelyföldi körutazás a Százlábú egyesülettel

2. Csíkcsicsó, esztena a Hargitán, tehenek az Olt hídján

3. Kalotaszentkirály, Rita szállás Szentegyházon, Madarasi Hargita

4. Maros-mentén a Funtineli boszorkány nyomában

5. EMI tábor, Kárpátia koncert, Gyergyóalfalu

6. Gyergyószárhegy, Öcsi bácsiék helyett Kinga

7. Székelyvarság, Medveles

8. Gyergyószárhegy, Öcsi bácsiék, Medveles

9. Farkaslaka, Ábel bölcsője panzió

10. Farkaslaka, Éva panzió

11. Torockó, őskohászat, Székelykő

Nem is ez a fontos, hanem tudod mi? Minden utazáshoz felidézhető emlékeim vannak és részletekre is emlékszem. Ezek mind az én ősélményeim.

A legfontosabb pedig az, hogy elégedett, boldog és hálás vagyok minden egyes átélt kalandért, élményért, ami az enyém lehetett és lehet még.